A Puskár Kerámia története napjainkig
Az 1979 óta működő kerámiaműhely második generációja továbbra is a kedves megrendelők rendelkezésére áll. Bélapátfalvai motívumokkal díszített kerámiáink vintage stílusa sok otthon dísze .
Egy családi vállalkozás elindul 1979-ben
Vattai Ágnes és Puskár Ernő, 1973-ban kötnek házasságot. Ekkor édesanyám címfestőként, édesapám asztalosként dolgozik. Édesanyám jó kézügyessége, és édesapám találékonysága lép frigyre ekkor. A kor igényei és némi kutatómunka alapján először a matyó és kalocsai motívumokkal kezdenek ismerkedni, fekete alapú tányérra, ún. „hideg festéssel” festi anyukám, és vásárokon, egyéb helyeken értékesíti apukám a tányérokat.
1979-ben igény támad a tartósabb, szebb kivitelű tárgyak készítésére, ezért vásárokon ismerkedve kerámikusokkal kerülnek kapcsolatba, akik a bélapátfalvi motívumokat festik, saját műhelyükben készített és égetett kerámia tárgyakra.
Ekkor fogalmazódik meg a gondolat egy kemence elkészítésére, melyet a két új kerámikus-barát, Mravik József (Szendrő) és Gyevnár Kálmán (Tapolca) segít kalákában összerakni, kb. egy hónapos munkával.
A következő idők a gipszforma-készítés tanulmányozásával telik. Több szakembertől, hetek-hónapok munkájával sikerül kivitelezni az első kis korsó formáját, és az udvaron, két bakkra állított deszkán kiöntjük az első darabot belőle! –Na, mit szólsz? –teszi fel nekem, mint érdeklődő öt évesnek a kérdést apukám. És ezek után nincs megállás. Egyik forma a másik után. Egy fűszertartó, egy váza, egy nagyobb korsó, bokály, és sorban a többi. Az öntőmassza beszerzése akkoriban egy nagyon nehéz kérdés volt. Tófejen volt a leginkább használható agyagiszap. A fehér máz kikísérletezése is komoly erőfeszítéseket igényelt. A festés elindításában segítségükre volt, hogy felfedezték Dédestapolcsányban Dr. Kiss Miklós gyűjteményét, ahonnan a minták ismétlődéséből, a rózsák formáiból, a virágok ritmikus elhelyezéséből, a bogyók, indák fajtáiból számos rajzot készített édesanyám, és ezekből alakult ki a maga számára is használt motívumvilág.
1989-ben Karcagon elkezdtem a porcelánfestői tanulmányaimat, melyet 1992-ben sikeresen befejeztem, majd esti képzésben leérettségiztem, közben természetesen a családi vállalkozásban tevékenykedtem. Időközben a termékskála a vevői igényeknek függvényében folyamatosan bővült.
Az 1900-as évekre 150 féle termékre bővül a paletta, 2001-2006 között újra zsűriztetünk, számos termék kapja meg újra a zsűriszámot.
2003-ban az áttörés technikáját is kikísérletezzük, először a csengőket, tojásokat, majd más világításra használt termékeket is díszítünk ezzel a technikával.
Nem maradnak el a hagyományos megrendelések sem: esküvők, keresztelők, házassági évfordulók feliratos emlék-tányérait, nagy kulacsokat, korsókat készítünk.
Az eredetileg használt „kulacsos logó”, kissé átalakítva, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál223542. lajstromszámon levédésre került.
Manapság közel háromszázféle termék van a palettánkon.
Szeretettel várom megrendeléseiket.
